Pusztaberki az érsekvadkerti Szent András Plébánia fíliája.

Plébános: Máthé György, Kisegítő lelkész: Kovács József

Szentmise rendje: Minden vasárnap 11-kor.

Templombúcsú: Szeptember 29-én Szent Mihály főangyal ünnepnapján.

 

2020. október 18. vasárnap Rádiós közvetítés volt templomunkból.

A szentmisét bemutatta Máthé György prépost, esperes, plébános.
Harmóniumon kísér Csatári Tibor, kántor
A MKR és a MTVA közösen közvetített.

A szentmisét az alábbi linkre kattintva tudja meghallgatni:

 

A templom története 
A pusztaberki templom építésére vonatkozóan két adatunk is van. Chobot Ferenc az egyháztörténész romhányi plébános szerint a község kápolnáját a Bodonyi család építette 1787-ben. Nógrád megye műemlékeit számba vevő, 1954-ben megjelent topográfia az előbbi forrásra hivatkozva ugyanezt írja. Varga Lajos egyháztörténész egy 1774-ben kelt összeírás adatát idézi, mely szerint a falu „kápolnája felállítva 1760-ban”.
Egy 1845-ben kelt feljegyzés szerint néhai Bodonyi Anna a berki templom tatarozására még 1830. április 1-én tett egy alapítványt. 1845-ben a püspökség a tatarozás költségeihez ezt az összeget 100 váltó forint kamattal együtt az alapítvány gondnokához kézbesítette. A következő év legfőbb említésre méltó eseménye a harangláb építése volt. Az épületfát Diósjenő községtől vásárolták. A vételt igazoló 48 váltó forintról szóló nyugtát idősebb Szentgyörgyi István jegyző írta, ki nem más, mint a diósjenői születésű színművész, a Kolozsvári Nemzeti Színház nevezetes tagja, Szentgyörgyi István édesapja.

1860-ban a pusztaberkiek kérelemmel fordultak a váci püspökséghez. Feliratuk szerint támogatást kérnek a templom felújítására kérni, miután közcélra fordítható lehetőségeiket már kimerítette az iskola építésére adományozott összeg.

1976-ban új harangtornyot tervezett Perczel Dénes építészmérnök, melyet teljesen önerőből épített meg az egyházközség Árpás Károly kántor vezetésével. A Historia Domusban ezt olvashatjuk: „október 3-án, búcsú alkalmával szentelte meg Dr. Csík József hatvani prépostplébános.”
1997-ben ugyanitt az áll, hogy Árpás Károly polgármester szerzett egy vállalkozót, aki kész volt mindenféle munkálatokat elvégezni. Sort került a villanyhálózat felújítására, a falak vakolására és festésére, sőt a padlózat teljes felújítására is. „Közben újabb és újabb ötletekkel jöttek és bizony nem nagyon lehetett a buzgó polgármestert meggyőzni a pénz kevésségéről. A munkálatok közben jött az ötlet, hogy az 1976-ban készített harangláb helyett, amely egybe lett építve a templommal,s így szüntelen rángatások veszélyeztették a templom állagát, egy új
harangláb kellene, amely már független a templomtól, fából készül és nem betonból. Bár anyagi forrás nem látszott hozzá, mégis belekezdtünk. A hívek nagyon szépen adakoztak, több mint kétszázezer forint gyűlt össze. Elkészült a harangláb, amely most már torony formájú is. A tervezett időre, szeptember 29-re, a templombúcsúra csak
a belső felújítás és festés történt meg, év végére azonban elkészült a harangláb is.”
A pusztaberki harang első említésével, mely egy fa haranglábon volt, 1767-ből tesznek említést. 1779-ben még mindig egy harangról szól az írás, ám 1788-ban már két haranggal is büszkélkedhetett. A nagyobbik
súlya ekkor mintegy 50 font volt, adatait azonban nem ismerjük, a kisebbik 20 fontra tehető, s a „Possesione Bodonyiensis” felirat volt rajta látható. Ebből az is következik, hogy a Bodonyi család költségén készült, ám eredetileg nem Pusztaberki számára.
Ismereteink vannak egy olyan kisméretű harangról is, mely korábban a borsosberényi egyházközség tulajdona volt, s amelyet 1785-ben megpróbáltak visszaszerezni, hogy a temetőben felállítandó haranglábon búcsúztassa el az elhunytakat. Nem ismerjük a vitatott harang sorsát. Valószínűleg ekkor ajándékozta a helybeli birtokos családdal rokonságban álló Bodonyi Sándor váci prépost az a harangot a településnek, mely aztán mintegy évszázadon át szolgálta a közösséget. Ezt támasztja alá a következő adatunk, mely 1872-ből származik. A pusztaberkiek új harangot kívántak vásárolni, melynek érdekében levelet írtak az egyházi főhatóságnak.
A jelenlegi harang története számos tekintetben rejt még titkokat számunkra. A harang cirill betűs feliratát Reiter László jegyezte fel és fordíttatta magyarra:
Nemes szkribestyei Rigyicski Pál
Szkribestye és Kis-Zorlenc megszerzője, feleségével
Ilonával, született Nikolics, dicsőségére
Szt. Miklósnak, családja pártfogójának
A saját, szülei és családja emlékére.
A jámbor hit út a paradicsomba
Nagy Szent. Miklós
Békülésre tanít bennünket
Az örök élet….. tenni.
Öntötte Saudt András Pesten 1847.
Nagy Iván szerint a Rigyicsky család Krassó vármegyei adományos nemes család volt. Zgribestyén kivül birtokolták Nagy Zorlencz helységet is. Jószágaikat 1883-ban vette meg a szerb nemzeti alap. A szöveg szerint ők adományozták, illetve öntették a harangot valamelyik szerb templom részére.
A kérdés ezek után az, hogy honnan került egy görögkeleti templom harangja Pusztaberkibe? Reiter Ferenc valószínűsíti, hogy a balassagyarmati görögkeleti templomból. Patay Pál egy tanulmányában
számba vette Nógrád megye harangjait. E szerint az említett balassagyarmati templomban eredetileg két harang szólt. A 19. század folyamán még egy került a toronyba, hiszen mikor 1971-ben hadi célokra kettőt elvittek, egy megmaradt még. Vélhetőleg ez került valamilyen módon Pusztaberkibe.

(Forrás: Honismereti Kiskönyvtár 286. szám és a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 787. szám – Végh József )